A Resist Lab 2025 konferencia tanulságai

“A szenvedés egyetemes. De az áldozatlét döntés kérdése.”

- hangzott el ez az Edith Eger idézet a Három Hollóban, ahol november 4-5-én tartotta a Resist Lab elnevezésű közös konferenciáját az Amnesty International Magyarország és a Civilizáció. A konferencián nemcsak az ellenállás kreatív formáival ismerkedhettünk meg, hanem egymással is, a közös tanuláson, előadásokon, workshopokon túl a beszélgetésre és közös alkotásra is jutott idő.

Kézenfekvő, hogy a civil szféra a hiányokra reagál, a társadalmi igazságosságért értelemszerűen ott kell harcolni, ahol társadalmi igazságtalanság van. Viszont a civilek tiltakozása, a „nemek” szajkózása csapda is lehet: Haraszti Miklós író, emberi jogi aktivista, politikus a konferenciát megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy önmagában az elutasítással és felháborodással „légüres térben lévő morális géppé” válhatunk. Mindeközben nehéz valódi válaszokat találni a választásos demokrácia kiüresítésére és a médiapropaganda újkori kihívásaira:

„A mobiltelefonok belegyökereznek a tenyerekbe, a független média pedig buborékba zárul, mint a szamizdat”

- emelte ki Haraszti, aki szerint „a történelem könyörtelen ciklikusságában” a civil kurázsi lehet egyedül a változás ösztönzője. Úgy látja, hogy a kurázsi politikai értelemben a rang nélküliek felbátorítását jelenti, és válsághelyzetekben, a szabadság, együttérzés, igazságosság hiányában jelenik meg. Ezekben a helyzetekben szükség van vakmerő emberekre, azonban a vakmerőség kockázattal is jár, és mindez nem történhet felelőtlenül. Erre világított rá Héra Gábor (HOLO, hatásmérés) is előadásában, aki a 2025-ös év egyik legfontosabb társadalmi összefogásáról és civil sikertörténetéről, a júniusi Budapest Pride-ról beszélt. Hérát az érdekelte a Pride szervezőivel készített interjús kutatásban, hogy egyéni, szervezeti és társadalmi szinten milyen tényezők járultak hozzá az eddigi legnagyobb hazai Pride megvalósulásához, és pontosan mi történt a miniszterelnök februári évértékelő beszédétől a felvonulás napjáig. A bázisépítés, kommunikáció, hálózatosodás kulcsszavai mellett kitért az előadás a biztonsági kérdésekre is: nem lehetett előre tudni, hogy a tüntetés napján hogyan fog reagálni a rendőrség, tudják-e a szervezők garantálni a felvonulók biztonságát. Ezek komoly dilemmát és frusztrációt okoztak a szervezőknek, a kockázatok vállalásával - amit lehet bátorságként vagy vakmerőségként értelmezni - mégis sikerült erőt mutatni egy erőszakmentes kiállással: a civil „kurázsi” ezúttal győzedelmeskedett.

Hasonló kurázsival országszerte találkozhatunk, a konferencián Budapesten kívüli példák is előjöttek: Kozma Éva egy debreceni (mikepércsi) akkugyár ellenes mozgalom (Miakő) munkáját ismertette, Töplerné Szaszkó Andrea a környezetvédelmi fókuszú Göd-ÉRT Egyesületről és kicsi, de fontos civil sikerekről (kistermelői piac védelme) számolt be. Korcsák Mónika arról mesélt hogyan sikerült a helyieknek megakadályozni, hogy Pilismaróton kavicsbánya legyen, Varga Dániel és Beöthy Ádám pedig arról, hogy a nagymarosiak hogyan állították le a szállodahajó-kikötő építését. A Miakő közösség tevékenysége, mottói és ötletei szellemességet és életrevalóságot tükröznek – a csapat tagjai szó szerint „veszik a kezükbe” a feladatokat. Az „Anyádmér” fantázianevet viselő akció nemcsak láthatóságot biztosít a mozgalomnak és eszközt ad a helyi lakosok kezébe, de a cselekvés ereje enyhítheti a tehetetlenség felett érzett frusztrációt is. Hasonló utat járt be (magányos) frusztrációtól a (közösségben) cselekvésig a Nagymarosra költöző Varga Dani, az ő törénetének állomásait egészítette ki párhuzamos prezentációjában elméleti háttérrel  Beöthy Ádám. A hazai történetekben vissza-visszatért a felismerés, hogy 

ha a környezetünkben valami olyan történik, amit nem tudunk kontrollálni, egyedül „bekattanunk” a tehetetlenségbe, de közösségben „átkattanunk” - és cselekszünk. 

A külföldi példák esetében is a kollektív tanulás, döntés és cselekvés ereje került a fókuszba, az előadók nagyon eltérő, de mégis hasonló ellenállási gyakorlatokat villantottak fel: Giorgi Kikoniscvili, a grúz technoforradalom meghatározó alakja a közös táncot, mint a tiltakozás egyik legelemibb formáját hozta be, Justyna Wydrzynska az Abortion DreamTeam alapítója a szabad abortuszért folytatott harcában a barátság megtartó erejéről, a női közösségek szolidaritásáról beszélt, míg Nemanja Andjelkovic és Emilia Milenkovic arról, milyen markáns üzenetet közvetít, ha diákok tömegei nyomulnak be hétköznapi terekbe, elfoglalva azokat. A terek elfoglalása a terek felszabadítása is - ez mind a három történetben fontos szerepet kapott. 

A tudatosan politikus Bassiani klub (Georgia, Tbiliszi) 2018-as bezárását, és az alapítótagok letartóztatását követően a Bassiani közössége és a hozzájuk csatlakozó protest tömeg mozgással tiltakozott az autoriter adminisztráció túlkapásával szemben. A politika hatalom a társadalomba mesterséges határvonalakat húz (nők és férfiak, melegek és heterók, gazdagok és szegények között), de mindenki táncol, mindenki mozog - fogalmazott a rave forradalom hatásáról Kikoniscvili. Senki nem akar politikával foglalkozni, de a tánc által a politikai követelés zsigeri szintre kerül, a sziréna szóra ütemesen bulizó fiatalok szabadságjogokért állnak ki. 

“Megtiltották, hogy táncoljunk, ezért a tánc lett a fegyverünk a kormánnyal szemben”

- összegzi a Bassiani egyik alapítója, Naja Orashvili a róla készült és a konferncián is bemutatott portréfilmben. A mozgalom erejét a mozgás mellett az emberi kapcsolatok adják, mint ahogy a szerb diáktüntetések üzemanyaga a fiatalok egymás iránti lojalitása és a generációk közötti híd építése. 

Szerbiában az újvidéki katasztrófát követő felháborodottság és döbbenet hatalmas tömegtüntetésekben öltött testet, Milenković és Andjelkovic megítélésében éppen az adta a belgrádi diákmozgalom erejét, hogy a társadalom haragját kifejezetten apolitikus üzenetekkel csatornázta. Így a Vučić-párti kistelepüléseken is úgy köszöntötték a diákokat, mintha „megnyerték volna a Nobel-díjat”, vörös szőnyeggel, nagyszülős aggódással és rajongással, de mindenekelőtt rengeteg finomsággal várták őket mindenhol - mesélte Milenković. Andjelkovic kicsit kívülről, kicsit belülről látta a folyamatot: részt is vett a mozgalomban, ugyanakkor kutatta is azt. Megítélése szerint a résztvevőket védi a vezető nélküli szervezeti működés, illetve a feladatkörök és a pozíciók rotálása is, ennek ellenére a diákokat minden nap atrocitások érik: házi őrizetbe, börtönbe kerülnek, megverik őket a rendőrök.

Szintén komoly következményekkel kellett szembenéznie Justyna Wydrzynska-nak, aki azért került a lengyel kormányközeli média célkeresztjébe, mert kiállt a nők biztonságos abortuszhoz való joga mellett, majd a vádlottak padjára, amiért aktívan segített lengyel nőknek abortuszhoz jutni. A lejáratókampány okozta szorongást és a börtöntől való félelmét a családjai és barátai támogatása enyhítették. A nők teste felett rendelkezni akaró hatalom fenyegetőzésére kreatív megoldásokkal válaszolt: a tárgyalóteremben például csillámos zakóban jelent meg, ahol elmesélte saját történetét is: családon belüli erőszak áldozataként őszintén beszélt a traumáiról. 

Bársony Fanni beszámolt a Civilizáció és az Amnesty készülő (jövő év elején megjelenő) közös kiadványáról. A társadalmi ellenállás kreatív módszereiről szóló esettanulmányok közül is kiemelkedik a FAR (orosz feminista háborúellenes mozgalom) működése, amely izgalmas példája annak, hogy hogyan használnak aktivisták hétköznapi tárgyakat háborúellenes tartalmak közvetítésére. A FAR kreatívan alkalmazta például a női magazinok eszköztárát (pl. a horoszkóp rovatot) vagy éppen a pénzérmék felületét háborúellenes üzeneteik célba juttatására. 

Ezt erősítette meg Kapronczay Stefánia (D-hub Hungary) „Mit tanulhatunk az autoriterektől?” címet viselő előadása is: fontos szerep jutott ugyanis a fizikai, kézzelfogható megoldásoknak Szlovéniában is, ahol a választási részvételre buzdító, európai értékek mellett kiálló Go out and vote kampányban valódi virágokat használtak a megújulás szimbólumaként. A kampány legfontosabb eleme az alulról építkezés, a választópolgárok meghallgatásán, történeteiken, sérelmeiken alapuló aktuális helyzetükből kiindulva összeálló politikai követelések listája volt.

A konkrét eseteknek azonban mindig van elméleti vonatkozása is. Iván Júlia (Amnesty) előadásában a hibrid rezsimek működését tárta fel, hiszen az új autokraták, mint a régiek, gyakran valódi társadalmi támogatást élveznek, olyan technikákat használnak, mint a spin (valóságtorzító narratívák építése) és a flooding (a nyilvánosság szétzilálása túl sok, kaotikus információval), előnyt kobácsolva az emberek elégedetlenségéből, frusztrációjából, cinizmusából és félelmeiből. Ehhez kapcsolódik Kapronczay előadásának legfontosabb tanulsága: az autoriter szereplők gyakran jól mérik fel és aknázzák ki a demokratikus rendszerekkel szemben létező elégedetlenséget. Ez pedig ahhoz vezet, hogy 

az emberi jogok és a demokrácia védelmezői gyakran egy rosszul működő rendszert kell védelmezzenek, ahelyett, hogy a rendszerszintű, az embereknek valódi segítséget jelentő változásokkal foglalkoznának.

A hibrid rezsimek megszaporodása ráadásul globális jelenség - erre már Dr. Szabó Andrea (szociológus, politikatudós) hívta fel a figyelmet. A demokráciák terjeszkedésének trendje az elmúlt évtizedekben megfordult, és a Föld népességének egyre kisebb hányada él liberális politikai rendszerekben. A WJP jogállamisági indexe szerint ráadásul a legtöbb mutatóban utolsók voltunk a mért európai országok között, és Magyarországon egyre kevesebb korlátja van a kormányzati működésnek - leszámítva a rend és biztonság mértékét, aminek igénye mélyen gyökerezik a társadalomban. Ennek jelentőségét ismerte fel, és tette működésének egyik alapelemévé a 2010 után kialakuló rendszer is.

Mindezekből jól kirajzolódik, hogy a magyar társadalom nincsen jó állapotban, és ennek egyik fontos aspektusára világított rá Orsós János, Waldorf pedagógus, a Dr. Ámbédkar iskola alapító tanára. Szerinte a romák társadalmi kirekesztődését három momentum határozza meg az elmúlt évekből: a szabad iskolaválasztás bevezetése, a tankötelezettségi korhatár leszállítása 16 évre, és az önrendelkezési törvény elfogadása. Önvizsgálatra is késztet: ez a téma szerinte alulreprezentált a civilek, különösen a jogvédő szervezetek körében.  Természetesen léteznek kísérletek ennek ellenpontozására, de

az alternatív megoldások sokszor elégtelennek bizonyulnak, az alapvetően rossz rendszerben csupán kisebb lyukak betömésére alkalmasak. 

A társadalmi ellenállás eközben keresi az eszközeit, és ebben egyre meghatározóbb szerepet kap a digitális aktivizmus. A konferenciára videóüzenetben bejelentkező Sasha Skochilenko, szentpétervári művész és aktivista az Amnesty petíciójának is köszönhetően szabadult: a 2023-ban háborúellenes üzenetek terjesztése miatt hét év börtönre ítélt művészt 2024-ben az Amnesty segítségével, egy fogolycsere keretében engedték szabadon. Az online csatatérré változó román elnökválasztás tanulságairól Diana Filimon (Forum Apulum) mesélt, kiemelve a figyelem-gazdálkodás komplexitását: nem szabad pazarolni saját magunk, illetve mások energiáját és motivációját, és ott elvetni a remény magjait, ahol csak frusztráció terem belőle. Az ő civil kampányukban is működött ugyanakkor a flooding, azaz az üzenetekkel való elárasztás. Ilyenkor a perfekcionizmusunk ellenünk fordulhat, lassíthat minket egy olyan hatalommal szemben, ami sokkal több erőforrásból dolgozik, mint mi, és ami sosem hagy pihenőt, de ezen túl kell lépni, le kell vetkőzni ezt a tökéletességre törekvő énünket. A fáradtság és kiégés kapcsán pedig elmondta:

amikor lazítasz „idd meg a söröd, érezd jól magad, és másnap is legyél ott, mert ők is ott lesznek.” 

A második nap délutánján a program gyakorlati workshopokkal zárult: festhettünk transzparenseket, tanulhattunk kötélcsomókat molinók rögzítéséhez (Greenpeace), és egyéb praktikus tudást sajátíthattunk el a nemzetközi érdekérvényesítés (Helsinki), a kreatív akciók tervezése-szervezése (Közélet Iskolája), a stratégiai kommunikáció és meggyőzés (Liberties) területén, illetve a radikális képzelet, a remény és az aktivizmus találkozásában (ULEX).

Az előadók a legnehezebb történetekbe is gyakran csempésztek humort, és személyes történeteikből megismertük, hogyan keresték a legkiszolgáltatottabb helyzetekben is bátran kísérletezve a megoldásokat. A kreativitás, az innováció, az ellenállás személyes történetekből, személyes találkozásokból építkezik, megjelenik az online térben is, és mindig megtalálja a cselekvés útjait, mert mindig vannak emberek, akikben ott a tettvágy, hogy élhetőbbé tegyék a mindennapokat, a szolidaritás, hogy nem nézik mások szenvedését tétlenül, és az eltökéltség, amivel minden nehézség ellenére is küzdenek egy igazságosabb és egyenlőbb világért. Ennek az elnyomással is eltörölhetetlen civil kurázsinak szenteltük a Resist Lab konferencia két napját, és reméljük, hogy a résztvevők inspirációt és erőt tudtak meríteni maguknak belőle a következő időszakra is.